Szerettem volna valami tényleg szép díszeket a tortákra, nem olyan sablonos elavult dolgokat, amik a 90-es évekből maradtak vissza és mindenhol látok. Körbenéztem alaposan a helyi tortakellékesbe, és hát a választék nem nyűgözött le, ami tetszett, annak meg az ára volt fájó. Körbenéztem weben, ott se másabb igazából. Tény, hogy a dekorok drágák, hiszen munka van benne, de jó lenne, ha a dekor nem kerülne kétszer annyiba, mint maga a torta összes alapanyaga. Rá kellett jönnöm, hogy tényleg maguknak készítik a szép díszeket az igazán igényes tortakészítők.
Tehát a feladat adott lett: gyárts díszeket!
Szemet szúrt nézelődés közben, hogy a helyi boltban kapható ostyalap A4 méretben, amit ostyanyomtatóhoz használnak. Nos ha a nyomtató tud rá nyomtatni, én miért ne tudnék festeni? Jött az isteni szikra ott helyben, mintha Newton fejére esett volna az alma, és vettem pár lapot. Otthon már körbenéztem neten, hogy ezt ugye nem én találtam ki és nekiálltam valami egyszerű figurának, ami látványos, ha szépen festem meg.
8-10 pillangót elkészítettem, mire nekiálltam ennek a bejegyzésnek, hogy valami hasznos tanácsokat is tudjak adni, és valami szépet is tudjak mutatni. Azért az első pillangók nem voltak olyan hű de nagyon szépek, és keményen szenvedtem velük.
Hozzávalók:
- vastag ostyalap
- gél állagú ételfestékek
- olló
- ceruza
- ecsetek
- 1 nagyobb csipetnyi fondant vagy marcipánmassza
- tányér
- víz
- jégzselé (cukrászati!)
Vastag ostyalap kb 130-150 Ft táján mozog, melyből 5-10 pillangó kijön, persze attól függően mekkora pillangókat készítesz. Ételfestékből egyelőre csak gélekkel próbálkoztam, nincsenek selyemporaim, amivel még jól lehetne színezni. A teljesen folyékony vagy por festékeket hanyagolnám, túl nagy a víz tartalma, eláztatná az ostyalapot.
Az ostya működéséről pár gondolat:
Az ostyalap burgonyakeményítőből és vízből készül. Tehát íze szinte semmi, tipikus ostya vagy papír íz. Az egyik fele fényesebb, a másik matt. Ezt néha nehéz megállapítani, mert elég sokszor mindkét fele nagyon fényes és sima. A vékony ostyalapnál sokkal szebben látszik a hátlap. A fényes felület legyen mindig felül, azt fessük fő felületnek, sokkal jobban ellenáll a víznek, mint a hátlap. A hátlap szinte azonnal kunkorodik, ha nedvességet kap, a fedlap viszont percekig ellenáll. Az ostya legnagyobb ellensége és barátja a víz. Víz hatására vetemedik, formázhatóvá válik, egymáshoz ragasztható. Sokan vodkával permetezik, mert az hamar szárad, és gyorsabban tudnak vele dolgozni, mások cukrász gőzölőt használnak. Mind lényege, hogy leheletnyi nedvességet vigyenek fel az ostyára. Száradás után az ostya újra törékennyé válik. Jégzselével, más néven hidegzselével ha lekenjük, akkor szép fényes felületet fog kapni, a zselé rászárad és nem engedi hogy olyan gyorsan elázzon a tortán.
Technika:
Először ha mondhatom így, akkor a technikai módszereket írom le. Nem a spanyolviasz, de azért kellett pár pillangó, hogy ezekre rájöjjek.
Világosítás: pillanatra a gél festékbe mártom az ecset szélét, hogy kb 1 mákszemnyi festék kerüljön rá, majd egy csepp fehér ételfestékkel kikeverem, ha nagyon sűrű, akkor az ecset legalját egy vízcsepphez érítem, majd a kikevert festékem mellé 1 centire kinyomkodom tunkoló mozdulattal a tányérra és körkörös mozdulatokkal összekeverem a vizet és a festéket. Annyira hígítom vízzel, hogy pont jó állaga legyen, ha fednie kell, akkor sűrűbben használom, ha leheletnyit kell világosítani, akkor vizesebbre.
Világosító, fedő árnyalat felvitel: az ételfestékből 1 mákszemnyit 1 csepp vízzel kikeverek, elhúzogatom a tányér szélén, lehúzom a tányér szélén az ecsetet hogy éppen nedves legyen, ne vizes, és azzal festek. Ezt főként a hátlapon szoktam használni, illetve akkor, amikor csak lehelet vékony árnyalatnyi különbséget kell ráfesteni pl: lenti videóban amikor az érhálózatot megrajzoltam utána halványan a zöldeskék kikevert festék higított változatával fedtem, ezáltal hártyásabbnak hatott.
Sötétítés: igen egyszerű, minél sűrűbb a festék annál sötétebb. Igazából feketével sose kellett összekevernem őket, mert sok ételfesték hígítatlanul annyira mély és sötét színű, hogy az elegendő.
Szín kikeverés: ahogy a vízfestéknél, itt is működik a színek összekeverése, hogy kellő árnyalatot ki tudjak keverni.
Erezet: amikor azt szeretném, hogy látszódjanak a "száraz ecsetvonások" akkor a festékes ecsetet lehúzom a tányér szélén, hogy minél kevesebb folyadék legyen benne, sűrű festékbe mártom éppen hogy csak és egyből festek vele.
Elmosás: ez a legkönnyebb, ha két színt elmosni szeretnék vagy fedésbe, akkor nedvesebben dolgozok. Arra kell figyelni, hogy fél-egy perc alatt az ostya beszívja a festéket annyira, hogy utána már foltosan keverhető össze, így folyamatosan dolgozzunk. Körkörös mozdulatokkal leheletnyi átmeneteket hozhatunk létre. Ha már beszívta az ostya a színt, akkor ilyen átmentet a fent leírt "világosító, fedő árnyalat" módszerrel korrigálhatjuk. Figyeljünk, hogy ne áztassuk túl az ostyát!
Szárítás, formázás: Ha túl nedves, akkor próbáljuk a kívánt formát tartani ujjainkkal, hogy ne pöndörödjön túl és vagy fújjuk, vagy hajszárítózzuk. Ha nagyon túl nedves, akkor lehet, hogy sajnos kuka lesz. A fekete és fehér fedési színek, minták előtt javasolt száradni hagyni az alapot, mert megfolyhat. A hátlap festése előtt feltétlen szárítsuk meg a fedlapot. Hátlap fedése után már elég nehéz a pillangót fogni, igazgatni. Látjátok a videón, hogy igazgatom, nyomogatom, hajlíthatom, közben folyamatosan fújom, hogy száradjon. A pillangókat sokszor a kezemben szárítom 10 percig, utána rakom csak le, így közbe tudom még formálni. Fontos, hogy a nedves pillangó ragad. Ha bármi papír jellegű felülethez ér, odaragad, és csak roncsolásosan jön fel. A kezünkhöz és fém rácshoz kevésbé ragad, ezért ott szárítom.
A test és a szarvak:
A testet fondantból, marcipánmasszából, modellmasszából stb-ből lehet elkészíteni. Kis festékkel megszínezem, és pillangó testet formázok belőle. Bordázatot rajzolok a hátába, és ráhelyezem az ostyára ahol a test helye van. A szarvakat ostyacsíkból vágom ki és tűzőm a fejbe, majd lefestem.
Sablon: Praktikus, ha van kinyomtatott kivágott sablonunk, ami segít.
Elkészítés:
Nagyon haloványan ceruzával körberajzolom a sablont az ostyán. A lenti képen erősen rajzoltam körbe, hogy kellően látszódjon a fényképen.
Ha nincs sablonotok, akkor kézzel is rajzolhattok rá. Körbevágom úgy, hogy a ceruzavonal ne legyen rajta a kivágott pillangón, tehát a belső vonal határán vágom.
Szokni kell, mert akár egy márkán belül is vannak eltérések. Nálam pl a tégelyesek sokkal kocsonyásabbak, mint a tubusos. A tubusosak közül a kék és sárga azonnal folyik, míg a zöldet, pirosat nyomni kell, hogy kijöjjön. A fehér és fekete hála jó istennek erősen takaró festék, így a kontrasztokat utólag könnyen el lehet készíteni. A fehér és a fekete gél festék olyasmi, mint a tempera, a többi szín pedig mint a sima vízfesték. A gél ételfestékek rendkívül koncentráltak, ezért ha önmagában kened fel, olyan sötét és rikító színeid lesznek, mint az én első pillangóim. A színe szép, de nagyon megküzdöttem a mintával.
A pillangók fedlapját igyekszem szépen kidolgozni. Az alsó felét viszont csak egy színnel kenem le, ami harmonizál a fedlap színével. Az úgy sem látszik, amennyi kilátszik, annak meg pont olyan színűnek kell lennie, mint a fedlap, hogy ne üssön el. Felesleges oda mintázatot rajzolni.
Videó: Gyorsított felvételen egy pillangót mutatok be, hogyan festem meg.
Teljesen szárítsuk meg a pillangót a jégzselé előtt. Jégzselének kell legalább egy nap száradás, de utána fényesebb lesz a pillangó, kevésbé gyorsan ázik el, viszont kissé utána is ragad a zselétől, ezért elszeparáltan kell őket tárolni. Nekem erre jól bevált a mascarpone doboza, abból úgy is sok van a tortakészítés miatt.
A feladat igazából egyszerűnek hangzik:
- Rajzold meg, vágd ki
- Fesd be a pillangód fedlapját
- Szárítsd meg a fedlapi festéket
- Helyezd fel a testet
- fesd be az alját, és formázd az ostyalapot
- Szárítsd meg
- Kend le jégzselével
- Szárítsd meg
- Használd fel
Megjegyzések
Megjegyzés küldése