Kandírozott ibolya


Tavaly eljött ennek is az ideje, mint kiderült a telkünktől 400 méterre hatalmas ibolyás van... én meg évek óta nem találok ibolyát... no mindegy, van ibolya, akkor csináljunk kandírozott ibolyát. Sokat túrtam a netet, nagyjából a módszer ugyanaz, a technika kicsit másabb. 

Hozzávalók: 

  • ibolyavirág
  • 2-3 ek porcukor
  • 1 tojásfehérje 
  • kötél idegek (nem vicc)

Az ibolyákat mossuk meg és csepegtessük le, szárítsuk kicsit meg. 


A porcukrot szitáljuk át hogy nagyon finom szemcsés legyen, így vékonyan fogja befogni a virágot és át fog tünni a virág mintája. 1 tojás fehérjét villával verjük kicsit szét, csak annyira hogy ne legyen habos de egynemű legyen. 

A művelet:

A virágot a két ujjunk közé fogjuk és az összes szirmát lekenjük ecset segítségével tojásfehérjével alul felül.  Kicsi jusson a zöld részére is, hogy rögzítsük ezáltal a szirmokat. Az első 10-15 virágnál még élvezi az ember, utána már mikor mindene ragad és löttyednek a szirmok, kezd becsületbeli hadiműveletté válni a folyamat.

Csipetnyi porcukorral hintjük meg, hogy egyenletes bevonatot képezzen mindenhol a virágon.

Az elkészült virágot tegyük sütőpapírra egy tepsibe. Ha van tartása, akkor csak tegyük le, ha kissé nyeklik-nyaklik (ami óhatatlan a vége felé mert kezdenek fonnyadni a virágok) akkor pofával lefelé tegyük, igazítsuk meg a szirmokat és hagyjuk kicsit így megkötni. Sütőben 40 fok légkeverésen szárítsuk őket meg. 

Ha már kellően kiszáradtak, akkor fordítsuk fel őket, és úgy szárítsuk tovább. Másnap légmentesen záródó üvegbe vagy dobozba helyezhetőek. Pár hónapig felhasználhatóak, de időnként szellőztessük meg.  Íze nem igazán van, cukros zöld íz, de a látványa annál szebb. Ha illatos ibolyából csináljuk (horror, hiszen fele ekkora virágokat kell kenegetni)  és még csak pár hetes a kandírozás akkor enyhe ibolya illatízt érezhetünk a szánkba ami igen érdekes, hogy belülről érezzük az ibolya illatát, nem pedig szagolgatva, de ez az aroma idővel elillan sajnos. 

Végeredmény:



    

Megjegyzések